Egyszer majd - Zanzibar

A késed a hátamban, poharamban a mérged vár,

De látod, nem haragszom rád.

Jó szándékkal kövezett úton a pokol felé

Elindulok, már semmi se vár.

A reggel első hangja a magányról énekel,

Összetört minden, de valami mégsem tűnik el,

Tudom,

Ref.:

Egyszer majd visszatérsz,

És hűtlen testtel újra kérsz,

Egyszer majd átölelsz,

De a kérdésekre nem felelsz.

Egyszer majd elhiszem,

Hogy a mindenség meg a végtelen…

De nélküled ma még szebb az életem.

A mérged a véremben, te a képen a szobám falán,

De lehetne rosszabb is talán.

Benzinnel átitatott emlékóceán alattam

Megváltó lángnyelvekre vár.

A reggel első hangja a magányról énekel,

Összetört minden, de valami mégsem tűnik el,

Tudom,

Ref.:

Egyszer majd visszatérsz,

És hűtlen testtel újra kérsz,

Egyszer majd átölelsz,

De a kérdésekre nem felelsz.

Egyszer majd elhiszem,

Hogy a mindenség meg a végtelen…

De nélküled ma még szebb az életem, az életem.