Hold - Rizon

Az éjjel a magány a mellkasomra ült

Sok harag meg fájdalom bennem összegyűlt

De nem baj, ebből van erőm

Megint lila fény, lehúzott redőny

A szobámban, ahogy szokott is

Kedves volt hozzám, de lopott is

Belém látott, a holdam elvette

Azt hittem kölcsön, de vissza se tette

És most itt vagyok a vonzása nélkül

Rövidek a napok, hosszúak az évek

Nappal dühös vagyok, melegem van

Éjjel a jéggé fagyástól félek

Tudom más bolygót kell találnom

Ha így folytatom teljes végem lesz

Mikor a múltba nézek azt látom

Hogy befekszek az ágyba az ellenségemhez

Csúnyán itt hagytál

Nem kellesz már, csak a szívem fáj

Végünk van, elmentél

Erdőtűz a lelkemnél

Az éjjel felemésztett a kozmosz

A bordáim között ősrobbanás, pont most

Mikor a legboldogabb lettem volna

De végül tudom, minden átfordul jóra

Mert a csillagok mindig velem vannak

Meghallgat egy nebula, nem beszélek falnak

És még így is sok sokszor minden befeketül

Folyton úgy érzem, pedig nem is vagyok egyedül

Bárcsak véget érne egyszer

Pár percet voltál itt borult is a rendszer

Már nem is hiszem el, hogy újra felépül

Nézd mivé lettem a hold fénye nélkül

Egy feketelyuk lettem, mi beszív mindent

Semmit nem becsülsz meg, pedig hittem

Hogy otthonod lehetek, de látom már

Hogy te sem vagy több egy átoknál

Csúnyán itt hagytál

Nem kellesz már, csak a szívem fáj

Végünk van, elmentél

Erdőtűz a lelkemnél

Csúnyán itt hagytál

Nem kellesz már, csak a szívem fáj

Végünk van, elmentél

Erdőtűz a lelkemnél