Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok