Jónás Imája - After Crying

Hozzám már hűtlen lettek a szavak

Vagy én lettem mint túláradt patak

Oly tétova céltalan parttalan

S úgy hordom régi sok hiú szavam

Mint a tévelygő ár az elszakadt

Sövényt jelzőkarókat gátakat

Oh bár adna a Gazda patakom

Sodrának medret, biztos utakon

Vinni tenger felé, bár verseim

Csücskére Tőle volna szabva rím

Előre kész, s mely ott áll polcomon

Szent Bibliája lenne verstanom

Hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

Bujkálva, később mint Jónás a Halban

Leszálltam a kínoknak eleven

Süket és forró sötétjébe, nem

Három napra, de három hóra, három

Évre vagy évszázadra, megtaláljam

Mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnök

A régi hangot s, szavaim hibátlan

Hadsorba állván, mint Ö suttogja, bátran

Szólhassak s mint rossz gégémből telik

És ne fáradjak bele estelig

Vagy míg az égi és ninivei hatalmak

Engedik hogy beszéljek s meg ne haljak